Konga show

Konga show esküvőre:

További részletek: Szakáll Béla

Nem csupán egy caribi hangulatú lakodalom elengedhetetlen kelléke,  egy családiasabb környezetben zajló rendezvény kuriózuma is lehet. Fűszerezi az esküvői Dj munkáját, fokozza a hangulatot. Kiegészítésként társíthatunk a konga szóhoz mixer-showt, vagy egzotikus táncos produkciót.  Ez igazán egyedivé varázsolhatja esküvőtöket. Amennyiben ti is kedvelitek a latin ritmusokat, akár készülhettek saját műsorral, vagy részesei lehettek a produkciónak.

Néhány szó erről az egzotikus hangszerről a kongáról:

A kongadob valószínűleg Kongóról kapta a nevét. A mai konga ősei a nyugat-afrikai makuta és a bembe dobok lehettek, melyeket a Dél-Amerikába és Kubába hurcolt rabszolgák vittek magukkal.

A spanyol telepesek betiltották ezeket a dobokat, mert féltek az erejüktől és mágikus hatalmuktól, így az afrikai rabszolgák változtattak a formán. A telepesek által használt hordók adták az ötletet a dongás dobtesthez, amire a bőrt kötelek helyett gyűrűkkel feszítették. Az új testtel a dobok már nem hasonlítottak azokra az afrikai őseikre, amelyeket a spanyol telepesek tiltottak, így a fekete közösség folytathatta a dobolást… Megszületését követően a konga hamar elterjedt az egész amerikai kontinensen, és több zenei irányzat meghatározó alapjává vált.

Magyarországon a legismertebb afrikai dob a djembe. Talán a mérete miatt, mert kicsi, ezért egyszerű ideszállítani. Mahagóni- vagy irokofából készül a váza, borítása kecskebőr. Két kézzel játszanak rajta, Nyugat-Afrikában esküvőkön és fesztiválokon fődobként szerepel.

Kuba lett a latin-amerikai zene központja.

Miután a szigetország a 20. század első felében az amerikaiak üdülőparadicsoma volt, innen terjedtek át a latin zene legfontosabb impulzusai a karibi világgal szomszédos országokba – elsősorban Mexikóba és az Államokba. elsősorban Mexikóba és az Államokba. Az összes kubai újítás szinte azonnal megjelent az amerikai zenei piacon, majd az amerikaiakat majmoló Európában is Kezdve a század elején a danzón (a tánczene) mexikói benyomulásával, folytatva a harmincas években a rumba diadalmenetével Floridától New Yorkig.

A latin ritmusok a negyvenes években egyre inkább teret nyertek a jazzben is, ekkor alakultak meg az ún. latin big-bandek, míg a Kubából átszármazott mambó-ritmusok Pérez Prado révén Mexikóban váltak nemzetközileg is ismertté és közkedveltté. 1955-ben egyik napról a másikra lett sláger New Yorkban a danzónból származó, lassúbb ritmus: a csacsacsa. Ez volt a táncpaloták és a nagy latin tánczenekarok virágkora.

Salsa

az 1970-es években a New York-i Bronx negyed Spanyol Harlemjében fejlődött ki több dél-amerikai zenei stílusból (csacsacsa, mambó stb.), sőt a szving is felfedezhető benne. Nem véletlen, hogy a salsa szó jelentése spanyolul – szósz. A kubai, puerto rico-i és egyéb latin gyökerekkel rendelkező bevándorlók ötvözték benne a kubai és a fekete zenét a rockzenével és bizonyos folklórelemekkel. Volt némi lázadó jellege is a dolognak, ami tovább erősödött, amikor a kései 80-as években salsa alapokon kialakult a latin-rap műfaja is. A salsa ritmusa 4/4-es, nagyon gyors, szinte rohanó, és jellegzetes ütőhangszerek – a clave és a kolomp – teremtik meg a tipikus ritmusmenetét. Megjelennek benne olyan hangszerek (például az elektromos keyboard) is, amelyek eltérnek a karibi hagyományoktól. Mindenesetre a salsa hamarosan meghódította Dominikát, Kubát, Puerto Ricót, Venezuelát és Mexikót, majd a 80-as években már Európában és Ázsiában is elterjedt.