Zene és mámor, szép a világ!
Nincs vitánk, mindenki jóbarát,
Soha ne szégyelld a filmszakadást!
És nem beszél
Senki ma arról, hogy mit hoz az év,
Senki se jósol ma arról, hogy mit hoz a tél.
Atomcsapást,
Nehéz esőt,
Nem ismered,
Nem is szabad,
Nem is lehet,
Nem is mered.
Egypár reménynek újra fuccs,
Gyermekcipő kell a világnak,
Idétlen bocskor vagy papucs.
Nem történt semmi új dolog,
A Föld sem rosszabb, sem jobb nem lett,
Ő úgy, ahogy tud, úgy forog.
békességet, örömet,
hogy mindenütt boldogságban
nőjenek a gyerekek!
pergeti a perceket,
mutatója nesztelenül
éjfél felé lépeget.
Útra készen áll az óév:
vállra vette batyuját,
szolgálatát hamarosan
új esztendő veszi át.
ahová csak nézel, nyíljanak virágok!
Csak tódul a nép, mint jég a Dunán.
Zár az év, ilyenkor áll a bál,
Megy a december, jön a január.
Április négy,
Húsvét és május egy,
készen van ez a félév.
Augusztus húsz,
November hét,
Karácsony és
Szilveszter éj
Eltelt az év
Megint egy kész.
Magamban megfogadtam, hogy másképp lesz minden.
De ugyanúgy nem tanultam és nem változott semmi,
Anyukám is azt mondta: rossz útra fogsz térni.
Utánunk néz, míg száll velünk a bűvös szék,
Különös szilveszter, táncol a hóember,
Akár egy filmben, felvillan sok furcsa kép.
Sárkerék-szekéren kerekudvarra ér.
Veszünk belőle – talán jövőre –
Nagy télködökre fodros ölelést.
Hordozgatok a szívemben ezer égő vágyat.
Nincsen senki, aki előtt kitárnám a lelkem,
Nincsen, aki az új évben köszöntene engem.
Hogy mily nagy a szomorúság, amiben én élek.
Fehéredik már a hajam, elhervadok csendben,
Meghalok majd anélkül, hogy szeretnének engem.
Az évért, mely kiszenvedte;
Emléke fönn lesz holnap is…
Egy kis mámor futó köde.
Énekre ajk és táncra láb!
Használja, ki mozogni tud,
Ezt az előnyét legalább.
Ama békés türelemért,
Hogy a halandó újba kezd,
Ha egy rossz ó-évet lemért!
Ily áldott időben? –
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.
