Karácsonyi idézetek

Reményt ad embernek, vígaszt koldulóknak,

annak, ki bízik még: fényesül a holnap.

Néma táj, szél pihen, minden mozdulatlan:

hó szitál, gyertya ég, szép éjszaka – csönd van.

Karácsony fényei, jöjjetek,

szívünket békesség töltse meg:

szeretnénk boldognak látszani,

s lehetnénk egymásnak társai.

Ha Krisztus százszor is születne Betlehemben,

Elvesznél, hogyha nem jönne el a szívedben.

Éjféli szentmise harangszava várja

azt, aki a lelkét szeretetre tárja.

Nagykendők mozdulnak, s apró lábak lépnek,

sok helyen csendül fel öröm-, s hálaének.

Lobogjon csak tovább

gyertyáinknak lángja:

Emberi melegség,

köszönts a világra!

Megmaradjon bennünk

karácsonynak fénye,

szent örömben éljen

világ minden népe!

Karácsonyi csengő vagyok,

Csilingelek az ágon,

Örüljetek, megérkezett

Télországból a karácsony.

Álmodik a fenyőfácska

odakinn az erdőn.

Ragyogó lesz a ruhája,

ha az ünnep eljön.

Otthon ma csilingel a csengő,

Otthon ma rózsás gyerekarcok

Izgalmas csendben várnak valakit.

Ajkuk mosolya édesen nevet,

Szemükben az ég színe derengő,

Otthon ma csilingel a csengő…

Rólad szól már régen minden szó,

a szívem mélyén tőled hull csak hó.

Az ünnepem vagy már, kit vártam rég,

ajándéknak szíved, hidd el, épp elég.

Téged, csak ez, amit kérek!

Semmi más nem kell, csak veled egy élet.

Otthon ma csilingel a csengő,

Otthon ma széttárul az ajtó,

Otthon ma tündöklik a gyertya

S fényárban úsznak mind a bútorok,

S én itten messze, szent karácsony este

Ezer emléket csendben átölelve

Halkan dalolok.

Ne a hóban, csillagokban, ne ünnepi foszlós kalácson, ne díszített fákon, hanem a szívekben legyen karácsony!

Minden szívből szóló karácsonyi énekben,

A kandalló ropogásában és melegében,

Az ünnepi ebéd közben,

A beszélgetésben és nevetésben,

Minden képeslapban amit egy barát, vagy a család küldött,

Minden, amit ebből meghallunk,

és ami elgondolkodtat bennünket,

az maga a szeretet.

Kik messze voltak, most mind összejönnek

a percet édes szóval ütni el,

amíg a tél a megfagyott mezőket

karcolja éles, kék jégkörmivel.

Karácsonyi ajándék ötleteim:

az ellenségednek megbocsátás,

az ellenfelednek türelem,

a barátodnak szeretet,

a partnerednek szívesség,

mindenkinek jóindulat,

minden gyermeknek egy jó példa,

magadnak tisztelet.

Havat terel a szél az erdőn,

mint pehely-nyájat pásztora,

s néhány fenyő már érzi sejtőn,

miként lesz áldott-fényű fa,

és hallgatózik. Szűz utakra

feszül sok ága, tűzhegye –

szelet fog – készül, nő magasba,

az egyetlen szent éj fele.

Egy pillanatnyi igazság megszépítheti, és meg is fogja szépíteni a világot. Egy pillanatnyi béke megmentheti, és meg is fogja menteni a világot. Egy pillanatnyi szeretet tökéletessé teheti, és tökéletessé is fogja tenni a világot.

Fedő alatt leves ázik,

jön az angyalhajas alkony,

s a Karácsony lehintázik

faggyúszagú fenyőgallyon.

Ahány csengő: csendüljön,

ahány gyerek: örüljön,

ahány gyertya: mind égjen,

karácsonyi szépségben.

Az ember sosem tudja, mi is az a karácsony, amíg egy idegen országban el nem veszíti.

Küldj szeretetet mindenfelé,

Északra, délre, keletre, nyugatra.

Csodálatos perceket élhetsz majd át:

Tapasztald meg, milyen a világmindenség

Abszolút középpontjában lenni.

Karácsonyra kalácsot is sütnek,

nincsen ennél izgalmasabb ünnep!

Ajándékot én is készítettem,

amíg készült, majdnem tündér lettem.

Édesebben szól a harang

szent Karácsony éjszakáján,

békességről szól az ének

az angyalok kicsi száján.

A szeretetnél nincs nagyobb erő,

Ez minden évben egyszer érthető.

Ha ez az igazság,

Legyen hát világosság!

Mért nem, ó, miért nem –

én csak azt nem értem, –

Mért nincs minden áldott nap karácsony?

A szeretet akkor él, ha minden nap igaz,

néhány szép pillanat az évekre nem vigasz.

Akit sokszor megbántottál, talán ma megbocsát,

de ha elfújtad a gyertyát, őrizd meg a fényt tovább!

Eljön a tél

és lesz tán fehér Karácsonyunk,

ami elfeledteti,

hogy annyi figyelem mellett még mi is hibázhatunk.

Fújhat bármiféle szél, válhat gonosszá a tél, az este békét igér.

Lassan itt a pillanat, talán ma felenged a fagy az összes jég szív alatt.

Kinn a hóesés minden lábnyomot befed, ahogy a hit a sok sebet,

És a fák felett valahol ott lebeg a halk csengőszó.

Nézem, ahogy az est leszáll az ablakom előtt,

Ezüstbe és fehérbe öltözik a Föld.

Álmaink és bűneink, jó és rossz tetteink

Ma hó takarja.

A világ bármely részén élsz, és bárki vagy,

Szeretném, hogy légy ma este egy kicsit boldogabb.

Kívánj igazi ünnepet, kívánj igazabb életet,

Ahogyan én neked.

Kívánd, hogy mindaz, amit ma éjjel gondoltál

Ugyanúgy igaz legyen holnap s holnapután,

Kívánj igazi ünnepet, kívánj igazabb életet,

Békés karácsonyt mindenkinek!

Megjött a december,

és itt van a karácsony,

hópelyhek szálldosnak

puhán, varjúszárnyon.

Karácsonyfa. Karácsony!

Aranydió zöld ágon.

Csillagszóró, gyertyafény

ég a fenyő ünnepén.

Azt mondják holnap lesz karácsony

Tornyos fenyőfám fölcicomázom

csillaggal angyalhaj-felhőkkel,

tutipán-szívű csengőkkel

s alárakom a kerék Földet,

ajándékként ígért jövőnket,

kicsomagolt vad álmainkat,

értünk vérző hatottainkat,

lemondásaink jaj-nyugalmát,

mint horpadt, sápadt aranyalmát.

Üzenget a tájnak a tél,

közeleg a kegyes Karácsony.

Az utolsó megtűrt levél

első cicomája a fákon.

Fácánok, őzek, kósza nyulak

ámuldoznak avítt csodákon:

Békével töltözik a völgy,

csönd gyűlik földünkre, bársony,

egyszer csak, egyszer, angyalok

szállnak alá zizegő szárnyon,

Fehér lesz, fehér lesz, minden fehér,

kivirágzik minden madárnyom.

Karácsony van. Mint valaha.

De valami szívemben csörren.

Ránézek. És már sehova.

Előttem, mögöttem, köröttem

felemelt karral áll a fa.

Karácsony este van.

Manók és mókusok csöngetyűznek ezüst dióval.

te itt állsz álmaim között diszítve

aranyozott útravalóval.

Burkolózz barna kabátba,

de ha hó jön, vedd föl a zöldet

öltözködj havazásba,

a havak, mint fára ömölnek,

nem kopsz ágra,

de karácsonyfára,

csöndíts, lehelj rám örökzöldet!

Karácsony készül, emberek!

Szépek és tiszták legyetek!

Súroljátok föl lelketek,

csillogtassátok kedvetek,

legyetek újra gyermekek,

hogy emberek lehessetek!

Ha az ünnep elérkezik az életedben, akkor ünnepelj egészen. (…) Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás.

Néha a legapróbb családi hagyományok szülik a legdrágább emléket.

Hópárnás nagy fenyők alatt

üljünk le a törpék közé,

burkolózzunk a hallgatásba

s húnyjuk le félig a szemünket.

Karácsonykor az embernek még otthon is honvágya van.

Nől a dér, álom jár,

hó kering az ág közt.

Karácsonynak ünnepe

lépeget a fák közt.

Egy város tíz után szobája ablakából

úgy bámulja merő szemmel a holdvilág

ezüst gyertyáival díszített éjszakát

mint szegény kisgyerek, ki az ablakon át

nézi, vacogva a fagytól s vágyakozástól,

a gazdagok csodás, meleg karácsonyát.

A tél, mint egy öreg anyóka,

jön, zsémbel. Megáll a folyóka.

Megállt a vándor is. Varnyú szállott messze.

Majd falu következett. Halkan bekopogott

ajtaján egy háznak. S benn már a szent este

fényében fogadták. Kapott kalácsot, bort…

S kinn a csillagokra lompos kutya csaholt.

A szegények dödörésznek lágyan,

sültjükön fenyőfa hajlik át

viasz serceg, a küszöb havában

angyal-térdhez bújnak a kutyák.

Egy bizonyos idő után

akárhány karácsonyfát láthatsz,

mindig csak egyet látsz

s a többi csak a látszat.

Fényben rezeg a fenyő.

Lobognak a gyertyák.

Ünnep van ma, Karácsony

látogatott hozzánk.

Jó gyermekek mind örülnek,

kályha mellett körben ülnek,

aranymese, áhitat

minden szívet átitat.

Karácsony közeleg.

Én állok itt az ablakom előtt,

nézem a halkan pihéző havat,

s egy kis bokrétás, száradó fenyőt törögetek.

Ma szívem is van,

Meg-megdobban a kabátom alatt

és csilingeli ezer kis csengő:

Karácsony közeleg!