Gyereknapi idézetek

Nekem nem fáj semmi!
Én nyugodtan tűrök minden bút, keservet;
De hogyha te szenvedsz: azt hiszem, úgy érzem –
A szivem reped meg.

Kicsi rózsabimbó,
élted hajnalán
szunnyadozz csak párnád
hófehér haván.
Ringat jó anyácskád,
ezer gondja van rád,
féltő szívvel virraszt
sok-sok éjszakán.

Este a kertben nézem az eget,
a fákat, a lombot
S kérdem magamtól, miért nem érti
gyümölcs a törzset?

Mily gyorsan távolodsz a nagy időben tolem, fiam.
Már idegesen kelsz föl az ebédtől, eltünsz, szaladsz.
Ujságot olvassz, amikor beszélek, kurtán felelsz.
Barátaiddal vagy. Üres a szobád.
Üres a lelkem.

A gyepet nézem, talán a gyepet.
Mozdul a fű. Szél vagy zápor talán,
vagy egyszerűen az, hogy létezel
mozdítja meg itt és most a világot.

Örömöm sokszorozódjék a te örömödben. Hiányosságom váljék jósággá benned.
Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.
Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.

Azt kérdezed tőlem hogyan vártalak?
Mint az éjszakára fölvirrad a nap,
mint a délutánra jő az alkonyat,
mint ha szellő jelzi a förgeteget
ezer pici jelből tudtam jöttödet.

Nem tudom, mit rejt a sorsod,
mosolyt hoz-e vagy könnyeket.
Tanuld meg hát feledni a rosszat,
s őrizd meg a boldog perceket.

Miközben megpróbálunk mindent megtanítani gyermekeinknek az életről, gyermekeink megtanítják nekünk, hogy miről is szól az élet.

Sosem szabad azt mondani egy kisgyermeknek, hogy az álmok balgaságok: tragédia lenne, ha ezt elhinné.